Miért is kezdtem írni?
Nos elég összetett a kérdés,és a válasz is ilyen összetett lesz,amit én ki sem fogok hangsúlyozni,de mindenki rá fog jönni a bejegyzésekből.
Az első dolog ami írásra késztetett.
Szépen indult a nap...minden gördülékenyen haladt egészen addig ameddig véletlenül nem találtam egy óvszert a férjem cuccában...aki mellesleg mindig a bizalmamat kéri,amit egyszer már eljátszott.Nagyon felzaklatott a dolog,de nem szóltam semmit.Lehet,hogy azt mondanátok "na és?"mi van abban?
Igen ám,de nemrégiben vásárolt egy "segédeszközt"amihez járt kettő ilyen ajándék és azt mondta kivette a dobozból a barátja...hm.
Ennek ellenére én találok egy! darabot.
A másik hol lehet? Talán gyermeki csínytevésként, így a harmadik X után felfújta,hogy lufit csináljon belőle? Vagy mégis van némi alapja a bizalmatlanságnak? Persze mondhatnátok: "örüljek neki, hogy legalább nem akar senkit felcsinálni,vagy valami korságot összeszedni".Igen ebből a szemszögből is meg lehetne közelíteni,ha nem lenne egy gyerekünk és nem lennénk férj-feleség.Viszont így?Arcátlan,szemét,minősíthetetlen viselkedésnek tartom.Így, hogy legyen bizalmam,hogy tudjak hinni?
Persze mindemellett hozzáteszem,hogy "csak" lány barátai vannak,akiknél előszeretettel tölti el a "szabadidejét".Itthon viszont nem lehet kiszedni belőle semmit.Vagy hallgat,vagy mindenért ordít.Hogy lehet így élni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése